"A pálinka gonosz ital, aki issza korán elhal"
A szólás figyelmeztető tartalma ellenére általános a pálinka fogyasztása. A reggeli fogyasztás a paraszti lakosság körében elmaradhatatlan volt, az egészségesnek tartott hajnali reggelizés például abból állt, hogy reggel éhgyomorra megettek egy almát, s ittak rá egy stampedli pálinkát, majd elvégezték a munkát az istállóban, s utána jóízűen tudtak reggelizni, mert a hajnali pálinkázás ehhez jó alapot teremtett.
A szigorúan vett törvényi értelmezés szerint azokat az alkoholtartalmú cefréből lepárlással készített termékeket nevezzük pálinkának, amelyeket gyümölcsből állítanak elő. Tágabb értelemben azonban ide sorolhatók a gabonából készített párlatok is, ugyanakkor ezeket kizárólag "szeszes ital" néven lehet Magyarországon fogalomba hozni. Napjainkban ezeken túlmenően a szeszipar készít etilalkoholból, eszenciák hozzáadásával kommersz, vagy szabatosabban hideg úton készített párlatokat is. Ezek azonban a föntebb említetteknél lényegesen alacsonyabb értékűek.
A pálinkát sokáig csupán egyfajta párlatként kezelték. Szerencsére,- bár hosszú éveket kellett várni, de a magyar pálinka kiemelkedett a többi párlatból, és elnyerte a hungarikum kifejezést.
A párlatok fogyasztása hosszú ideje jó szokása a magyar embernek, évszázadok óta elengedhetetlen alkotóeleme királyi lakomáknak, polgári étkezéseknek vagy falusi vígasságoknak. A különféle, gyümölcsből, borból, gabonából vagy esetenként más helyi alapanyagból készült párlatokra először az 1500-as években használták a pálinka kifejezést, amely aztán fokozatosan terjedt el és vált egyedüli országosan alkalmazott elnevezéssé.
Friss hírek