Nézzük, mely törvény szól az eredetvédelemről!
Fontosnak tartjuk, mert köztudott, hogy a legjobb borainkat szeretik hamisítani. (pl. Tokaji)

Pezsgőkészítés csak a parafadugó feltalálása után vált lehetővé. Erjedésben lévő bort töltöttek a palackba, és az erjedés befejeztéig termelődő szén-dioxid a palackban maradt. A seprőt úgy távolították el, hogy a szénsav nagy része megmaradt. Magyarországon először Esch és Tsa (1833), a pécsi Littke (1876), a múlt század nyolcvanas éveitől pedig a budafoki Törley (1882) cég foglalkozott pezsgőgyártással.

A szőlőtermesztés utolsó, a borkészítés első lépcsője a szüret. Idejét jól kell megválasztani, mivel a bogyók érésekor a cukortartalmuk egyre növekszik, viszont a bennük levő értékes savak lebomlanak. A megfelelő időpont akkor érkezett el, mikor a cukor és a sav harmonikus egyensúlya létrejön. A szüret a bor születésének kezdete. Fontos, hogyan végzik. A kézi szüretelés az optimális.

Hideg előétel, leves, meleg előétel, hal, középfogás, főfogás, sajt, kávé, gyümölcs-sütemény és desszertbor vagy konyak, szivar. A kávétól és a konyaktól, mint logikus kivételektől eltekintve bármelyik fogáshoz illeszthetünk bort, és kell is hogy tudjunk ajánlani a legkülönbözőbb karakterű ételekhez is. A szivarhoz például jól illik egy magas puttonyszámú tokaji aszú. A hideg előételt magyar libamájjal lehet kezdeni és ajánlani a fogadásokon, ehhez csakis tokaji aszú illik. Ez az egyetlen eset, amikor az egyébként az ételsor végéhez illó desszertbort először fogyasztjuk el.

A kóstolandó borok közötti eligazodásban segítenek a törvényes rendelkezések és az ezekre épülő szabványok, amelyek meghatároznak bizonyos előírásokat. Az ezek szerint forgalomba hozott borok már közelebb hoznak bennünket egy-egy bor alaposabb megismeréséhez.

"Meghívni valakit annyi, mint felelősséget vállalni jóllétéről mindaddig, míg fedelünk alatt marad." (Brillat-Savarin)

A borok osztályozása több módon történhet. Reméljük ezzel az összeállítással sokat segítünk a jó bor "megtalálásában"! A borbírálat a bor megjelenésének vizsgálatával kezdődik.
A tisztaság legismertebb jelzői közül néhány: tiszta, tükrös, fényes. A bor mozgását a pohár körbeforgatásával figyelik meg, s ez lehet olajos, vastag, nehéz. A színt a tónus és intenzitás szempontjából vizsgálják.

Egy francia gourmand a borivás művészetéről beszélt a walesi hercegnek.
„A nagy bornál nézzük annak játékát a pohárban, beleheljük illatát, és azután...
Megisszuk! - vágott közbe a herceg.
Nem, herceg - folytatta a gourmand - előbb beszélünk róla.”
(Grimod de la Reyniere)

A Szentírásban a bortermelésről először a Teremtés könyvében esik szó: „Noé pedig földművelő kezde lenni, és szőlőt ültete. És ivék a borból és megrészegedék és meztelen vala sátra közepén” (Móz.I. 9, 20-21.)

Borok, ételek, színek és ízek

Az illatok, ízek, zamatok érzékelését és megítélését összetett fizikai, fiziológiai, pszichikai, érzelmi, szimbolikai és kulturális tényezők összhatása határozza meg.