Minden bizonnyal nagyon régi magyar étel. Talán már ették a honfoglalás korában is. Pásztorok tápláléka volt egykor, mint neve is mutatja. A foglalkozás szava Árpádkori, jellegzetes, róluk elnevezett étel jóval későbbi. A 18. század második felétől, a falusi konyha közvetítésével lett mindennapossá. Először minden magyar háztartásban ették és kínálták, - de nem sokkal később a reformkorra már az iparszerű vendéglátás is étlapra, menűlapra tette. Rövidesen belekerült a szakácskönyvek ajánlataiba is. Történetével sokan foglalkoztak. Sokfélét elmondtak eredetéről, elterjedéséről, fortélyairól. A legtöbbet és leghitelesebbet a gasztronómia történetének 1993-ban elhunyt neves krónikása, Gundel Imre és a pécsi egyetem jeles néprajzos professzor-asszonya, dr. Kisbán Eszter tollából ismerjük.
A konyhaművészet globalizációjának egyik legmarkánsabb példája, ahogy egyes régiók, nemzetek jellegzetes fűszerei, ízvilága bevonul és keveredik más nemzetek étkezésébe.Az olasz, az ázsiai (kínai, thai) és a karib (mexikói) ízvilág domináns fűszerei, készítési módszerei egyre jobban rányomják bélyegüket az európai konyhákra.
Így van ez egyre inkább nálunk is, miközben a magyar konyhaművészet gyökerei több mint 1000 évre nyúlnak vissza. Ám ahelyett, hogy igazán teret nyerhettek volna a hagyományos receptekre alapuló valódi magyar ételek egyre ritkábban találkozni olyan fogásokkal, amelyek valóban az évezredes, évszázados hagyományos ízeket mutatják meg. Így van ez nem csupán az éttermekben, hanem az otthoni konyhákban is. A régi magyar fűszerekhez, ételekhez való visszanyúlás érdekében íme egy kis kedvcsináló.
A magyar konyháról mindenkinek a különféle paprikával készült ételek jutnak az eszébe, pedig csak a 19. század végén lett az uralkodó fűszer. Addig sokkal változatosabb ételek készültek a polgári konyhákban, teknősbéka, medve, kaviár és agyvelőkolbász is került a "paprika előtti" időszakban az asztalokra.
Az ősmagyarok, a nyugati népeket több ezer évvel megelőzve, ismerték és alkalmazták a szárított hús és tejpor készítését. Így egy ősmagyar lovas bőrzsákjában több liter levesnek vagy tejnek megfelelő élelmet vihetett magával. Alkalmazták az aszalást és a füstölést is. A téli szálláshely körül gabonaféléket termesztettek: árpát, kölest, búzát. A főzéshez bográcsot használtak, a sütéshez nyársat.
Friss hírek