Ahogy a nemzeti öntudat legkisebb egysége a haza, úgy a nemzet legkisebb egysége a család, vallották ezt az ókori filozófusok. Méltán, hiszen nemzeteik nemzedékei évezredékeken át, ha kemény munkával is, de olyan hazát és társadalmat építettek, melyek a mai nemzetek csodálatát méltán vívják ki.

Az újkori kezdet

Lépjünk ismét az idő kerekével, de most már a XIX. század végére. Egy ragyogó elméjű francia sportpedagógus Pierre de Couberten (1863-1937) összehívta a világ sportszerető és azért tenni kívánó szakembereit, és államférfiit 1894 júniusában a párizsi Sorbonn-ra, hogy kifejtse előttük dédelgetett álmát; újítsák fel az ó-görög olimpiai játékokat. Az ötletet a szakember olyan viharos lelkesedéssel fogadták, hogy két évvel később 1896-ban az első újkori olimpia óriási sikerrel megrendezésre került Athénban.

Magyarország kezdetektől fogva támogatta – és nem csak erkölcsileg – az olimpiai eszmét. Szerénység nélkül elmondhatjuk, hogy Coubertin mellett Magyarország tette a legtöbbet az olimpiai eszme felélesztéséért és az első játékok megrendezéséért. A magyar sportolók a kezdetektől részt vettek minden olimpián – hacsak a háború és az 1984-es politikai bojkott meg nem akadályozta őket.