Néhány éve felmérést végeztem tanítványaim körében. Az egyik kérdés azt tudakolta, hogy kit tekint a nebuló példaképének. Szép számmal kaptam ilyen válaszokat: viszkis rabló, Bonnie és Clyde és egyéb bűnözők vagy botcsinálta sztárok, percemberkék.

Azt hittem, múló jelenségről van szó. Gondoltam, ki fogják nőni az értékválságot a gyerekcipővel együtt. Tévedtem. Feje tetejére állt a közízlés, negatív példaképeket éljenzünk. A választást megkönnyíti, egyben meg is határozza az arc nélküli, pénzhajhász média. Érték és gátlások nélkül szórja a szennyet fő műsoridőben. Perifériára szorult emberroncsok panaszkodnak-veszekednek Mónika érdeklődést mímelő cuki-gödröcskés arcocskája előtt. A másik műsorban anya és leánya töpreng: vajon a Nem tudhatom verset Csokonai írta-e. Balázs pedig leplezetlen fölényességgel, pimasz-macsósan, némi megvetéssel bámulja őket, merthogy ezt még ő is tudja. Őket nézzük, nincs más.

Nézhetjük Horváth Ágnest is valahol a vadonban főzőcskézni. Ő is celeb lett, nem tudni, miért. Inkább hírhedtnek, mint híresnek mondanám. A bukott miniszter nevéhez köthető többek között a halott-turizmus bevezetése. A mentősök ugyanis nem tudták a reform miatt, hogy melyik kórházba vigyék a beteget, ezért addig száguldoztak vele a fél országon át, míg meghalt a szerencsétlen.

Farkas Péter olimpiai bajnokunk képe ott mosolygott minden valamirevaló lányszoba falán. És tessék, most kell megtudni, hogy kábítószerrel foglalkozik, jelenleg szökésben van.

Nálam mégis Judy Néró ( remélem, jól írom a nevét ) viszi a pálmát. Hivatását tekintve pornósztár, tehát méltó a celeb címre, be is kell őt mutatni a TV műsorában, és főleg fő műsoridőben. De hol? Mivel főzni nem tud, tehát egy főzőműsorban. Beszélni sem tud szegénykém, így hát természetes, hogy beszédhibájával egy rádiónál dolgozik civilben. Ki érti ezt?

Hosszan sorolhatnánk az elrettentő eseteket. Ugyanakkor kortárs írót, költőt, tudóst, festőt, szobrászt nem tudunk megnevezni. Zenészből is esetleg a kiéhezett hölgyek kéjes álmainak sztárját, Fekete Pákót. Aztán fut még Kiszel Tünde, az önkritika nélküli „médiaszemélyiség”, Kelemen Anna, a butuska „kebelcsoda” - tényleg csoda, hogy ilyen van! -, és Rubint Réka, a műanyagból gyártott „fitneszdíva”.

A pozitív példák nagyon fontosak ( lennének ) az ifjúság számára. Segítségükkel épül, fejlődik a személyiség, alakul az énkép. A fenti példák személyiségrombolóak, igénytelenségre, torz ítéletalkotásra nevelnek.

Tamáska-Varga Ákos