Drága Barátaim!
Hősökre emlékezni jövünk össze minden év március 15-én.
Emlékezni egy történelmi kor eszméire és követeléseire, mely mára, 161 év távlatából sem vesztett az időszerűségéből.
Március idusa a magyarok hitvallása szerint a kikelet, a megújulás, az ifjúság évadja, amely felemelő vagy baljóslatú, de mindenképpen nagy történelmi események dátuma volt mindig és ma is az.
161 évvel ezelőtt, 1848 III. 15-én tört ki Pest-Budán a magyar forradalom, amely alig néhány héttel később országrengető szabadságharccá szélesedett.
A radikális fiatalok Petőfi Sándor vezetésével az Ellenzéki Kör polgári értelmiségét és politikusait is maguk mellé állítva előidézték azt csodát, amely páratlan az európai népek történelmében.
A magyar ifjúság tettrekészsége és megalkuvás nélküli elszántsága az egész nemzet lelkesedését váltotta ki.
Mindannyian jól ismerjük e nap eseményeit, bár sokszor sokféle módon megpróbálták politikai megrendelésre eltorzítani jelentőségét.
Mindezt azért tették, hogy elvonják tanuló ifjúságunk figyelmét a nemzet felemelkedése szempontjából lényeges összefüggésekről.
Ennek legelvakultabb változatát a bolsevista történelemtorzítás produkálta. Volt olyan időszak amikor a márciusi ifjakat, - a forradalmi ifjúsági napok keretében- megpróbálták a III. 21-i „tanácsköztársasági” és az április 4-i „felszabadulási” ünnepekkel összemosni és a kiszesekhez hasonlítani.
Ma már ezt nem merik megtenni, de ha beleolvasunk az iskolai történelemkönyvekbe azt látjuk, hogy a túlzott leegyszerűsítésekkel kilúgozzák az 1848-1849 forradalom és szabadságharc világra szóló jelentőségét.
Ezért kell nap mint nap erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a felnövekvő nemzedékünk tisztán lássa történelmünket.
Március 15-én reggel Petőfivel az élen tíz fiatal forradalmár az egyetemre ment, ahol csatlakozott hozzájuk több mint ezer diák. Most már így együtt mentek a Landerer és Heckenast nyomdához, hogy kinyomtassák a Nemzeti dalt és a petíció tizenkét pontját.
Délután a Nemzeti Múzeum előtti népgyűlésen, már több tízezren vettek részt.
Innen a pesti városi tanácshoz vonultak, ahol a tanácsnokok csatlakoztak a néphez.
Vajon ma megtennék-e a közhivatalnokok, hogy a nép mellé állva segítsék őket céljaik megvalósításában.
Mindenki saját meggyőződése szerint adjon erre választ.
Győzött a vértelen forradalom, példát mutatva Európa népeinek. A csodálatos nap méltó befejezéseként este a Nemzeti Színházban színre vitték Katona József Bánk bánját.
A forradalom leverésére akkor is felkészültek a kor hatalmasai, akik féltették gyalázatos előjogaikat és ránk törtek irtózatos túlerővel.
Ám a dicsőséges szabadságharc csodálatos és sok áldozattal járó küzdelmeiben megmutattuk a világnak, hogy nemzetünk szabadságszeretete példa nélkül álló.
Egy évszázaddal később 1956. október 23-án 1848 példája ismét harcra szólította az ifjúságot.
A forradalom fellobbanásának okai akkor is a tönkre tett nemzet és az elnyomott magyarság tűrhetetlen állapota volt.
Az ellenség azonban a legsátánibb, legembertelenebb tömeggyilkos kommunista hatalom volt.
A magyarság ’56 október 23-án ismét átélhette a szabadság boldogító örömét.
De a világ hatalmai megint magunkra hagytak és tétlenül nézték az ellenség népirtását. A pesti emberek akkor is bebizonyították elszántságukat és a bátor pesti srácok, Petőfi nemzedékének méltó örökösei a világ legádázabb erőivel szemben bizonyították világra szóló hősiességüket. Igaz reménytelen volt harcunk kimenetele, de mégis mi maradtunk meg a világ szemében az igazság és szabadság élharcosaiként és a kommunista rendszer pokolra jutott.
És mit látunk napjainkban?
Nemzetünkre szemet vetett az úgynevezett globális pénzuralom.
1848. március 15-e óta 161 év telt el és ez alatt a csodálatos és irtózatos események sorozatát megélő társadalmunk oda jutott, hogy ma már államiságunk, szuverenitásunk került veszélybe.
Oda jutottunk, hogy egyre többet hallunk hazánk kiárusításáról, a bűnözés elhatalmasodásáról, az állami intézmények korruptságáról, népcsoportok egymásra uszításáról. Iskoláink, szociális rendszerünk megsemmisülés előtt áll.
Oda jutottunk, hogy ma már érdem, ha életben maradunk.
1848-ban a Kormányzó Tanács a forradalom oldalára állt.
1956-ban a kommunista hatalom ellen felkelt a magyar népet a katonaság és a rendőrség egy része is támogatta és a forradalom mellé állt
A kommunista gyáva bitangok elmenekültek és soha nem térhettek volna vissza ha nincs a vérgőzös szovjet szoldateszka.
De ma, amikor államiságunk léte van veszélyben az Isten adta nép még mindig nem hajlandó feltápászkodni?!
Március tizenötödike emléke ma is megdobogtatja szívünket .
Napjaink III.15-jén is egy Bánk bán előadás alatt izzik a levegő, az emberek vastapsa úgy tölti be a nézőteret, mint akik forradalomra készülődnek .
Elég-e az érzület, a hangulat a forradalmi megemlékezéshez?
A megemlékezéshez igen.
A megemlékezés elég-e a helyzetünk megváltoztatásához?
Oda jutottunk, mint 1848-ban.
48-ban meghallották az emberek Petőfi szavát .
„ Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha felkel és nem kér, de vesz, ragad?
Mi hát a baj?
Nem hallunk, vagy nincs lánglelkű Petőfink ?
Hol vagytok 1848, 1956 örökösei?!
Hol vagy Csaba királyfi népe?!
Nincs hova hátrálni. Csak rajtunk múlik e végórában, hogy méltók vagyunk-e a magyar névre, vagy továbbra is „…lomhán, petyhüdten…” várjuk a dicstelen véget?
Nincs más választásunk drága barátaim. Isten nem ad több esélyt fennmaradásunkhoz.
Előre hát Petőfi népe, harcra fel pesti srácok utódai.
Örökségünk hatalmas, legyünk méltó tovább vivői. Céljaink nemesek, Isten kegyelméből valók.
Legyen ehhez elszántságunk, erőnk és kitartásunk és akkor győzni fogunk!
Vörös Jolanda
barikád.hu
Friss hírek