Tokaj - Hegyaljai borvidék
Területe: 5 246 ha.
Ajánlott fajták:
Furmint, Hárslevelû, Sárga muskotály, Zéta (Orémus).
Ültetvényes fajták:
Bianca, Bouvier, Chardonnay, Cserszegi fûszeres, Ezerfürtû, Királyleányka, Leányka, Mézes, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon, Szürkebarát, Zala gyöngye, Zefír, Zengõ, Zenit, Tarcal 1., Tarcal 10., Mátrai muskotály, Kövérszõlõ, Gohér.
Klíma:
Kontinentális jellegû, gyakori a száraz, meleg késõõszi idõjárás, ami lehetõvé teszi az aszúszemek képzõdését.
Talaj:
A fõként riolit, andezit és ezek tufáiból létrejött vulkáni takarón barna erdõtalajok alakultak ki. A borvidék talajának döntõ része erõsen kötött agyag, sok helyen köves, nehezen mûvelhetõ nyirok. A tokaji Kopasz-hegy nyúlványain lösz talaj található.
Történelem:
A történelem elõtti idõktõl fogva lakott terület volt. A honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak itt. Ezt mutatja az a tény is, hogy a Bodrogtól nyugatra lényegesen kevesebb honfoglaláskori sírt tártak fel. Akkoriban már szõlõterületeket találtak elõdeink, és értéküket is ismerték. Ezt támasztja alá Turzul (Tarcal) vezér esete is:
"Ekkor Ond, Ketel, meg Tarcal, miután az erdõn áthaladtak, a Bodrog folyó mellett lovagoltak, majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettõt maga mögött hagyva, Tarcal, a serény vitéz ért fel elsõnek a hegyoromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tarcal hegyének nevezték (ez a mai Tokajihegy)."
Azon a helyen pedig, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik földvárat emeltek, aminek a neve Hímesudvar volt. Ma ezt a települést Tokajnak ismerjük. A Tokaj név valószínûleg ótörök eredetû, "folyómenti erdõ" a jelentése.
Tokaj-hegyaljai szõlõk elsõ hiteles említése 1251-bõl származik, a Turóczi prépostság alapíólevelében. Az Árpád-házi királyok nagy szõlõmûvelési kultúrával rendelkezõ szõlõmûveseket telepítettek a királyság területére. Ekkor Tokaj-hegyalja még nem tûnt ki a többi borvidékünk közül.
A tatárjárás teljesen megsemmisítette a meglévõ ültetvényeket. Az újratelepítésre IV. Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba, így Hegyaljára is. Errõl több községnév is tanúskodik pl.: Olaszliszka, Bodrogolaszi. Feltehetõleg ekkor került a borvidékre a Furmint, Bakator, Gohér szõlõfajta is.
A tokaji borról az 1400-as évekig nem találtak különösebben kiemelkedõ említést. A legnevesebb borvidékünk a Szerémségi borvidék volt akkoriban, amíg a törökök el nem foglalták. Valószínûleg délrõl (Görögországból) terjedõ mazsolabor technológia a Szerémségen keresztül jutott el ekkorra Tokaj-hegyaljára.
Legenda szerint 1631 húsvétján ajánlotta fel az elsõ aszút Sepsi Lackó Máté pap Lórántfy Zsuzsának Sátoraljaújhelyben. A szõlõ az Orémusz dûlõbõl származott. Ez az esemény újabb kutatások szerint 10-20 évvel korábban történt, de fontosabb, hogy valószínûleg sokkal hamarabb készítettek már aszúbort Hegyalján. Ezt támasztja alá, hogy már az 1590-es években használták az "aszú szõlõ" kifejezést (Szikszai Fabricius Balázs latin - magyar szótárában), és készítettek egy bizonyos "fõbort", amit talán az aszúborral is lehet azonosítani.
Az aszúképzõdés fontos elõfeltétele a késõi szüret. 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették. Errõl régi szólások is tanúskodnak:
"Akár haszon, akár kár, Simon-Júda a határ."
"Rég felírta Noé a Tokajhegy ormára, Hegyaljai kapás, várj Simon-Júdásra !"
Az 1600-as években egyre több törvényi szabályozás lépett életbe, sõt 1655-ben az országgyûlés is foglalkozott az aszúborral. Ez is mutatja az aszúbor elõállításának gazdasági súlyát.
Az aszúkészítés XVIII. század végén és a XIX. század elején érte el a csúcspontját. Szakírók százai foglalkoztak az aszúval, kémiai és egészségügyi vonatkozásban is. Sokáig aranyat véltek benne felfedezni. Akkoriban szinte valamennyi jelesebb borvidékünkön megpróbálkoztak aszú készítésével, de ezeket a tokaji kiszorította a piacról. A legjelentõsebb versenytársak a Ruszti, Ménesi volak.
A legfontosabb vásárlók a lengyelek és az oroszok voltak. Péter cár és Katalin cárnõ olyan fontosnak találta az aszú ellátásuk biztosítását, hogy Tokajban egy különítményt állomásoztattak, ami a felvásárlásra és szállítmány biztonságára is felügyelt.
Mária Terézia rendeletei az aszú forgalmazását jelentõsen visszavetették.
A filoxéravész szinte teljesen kipusztította a hegyaljai szõlõket. Az újratelepítés jelentõs fajtaszám csökkenést is eredményezett.
A XX. század közepéig Tokaj-hegyalján sok kóser bort is készítettek a zsidó ünnepi asztalokra.
A privatizáció után több külföldi befektetõ is állít elõ bort a borvidéken. Az általuk szorgalmazott borászati technológia a nyugti borízlés, és a gyors tõkeforgás elõsegítése miatt új aszústílus megjelenéséhez vezetett. Ezek a borok inkább a szõlõbõl származó, elsõdleges aromákra helyezik a hangsúlyt, könnyebbek, kevésbé oxidatívak, mint a régebbi borstílus borai.
Friss hírek