Klebelsberg Kuno (1875-1931)

Kiemelkedõ kultúr- és tudománypolitikus. Mint kultuszminiszter 1922 és 1931 között népiskolai programja keretében 5000, főként tanyai iskolát létesített, megreformálta a középiskolai oktatást, bevezetve a reálgimnáziumot. Nagyszabású egyetemi építkezésekkel Szegeden, Debrecenben és Pécsett megteremtette a felsőoktatás korszerű műhelyeit. A tudós utánpótlás biztosítására szervezte a Collegium Hungaricumokat (röv. CH) és az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét. (1927. évi XIII.tc). Adatok szerint az 1930-31. tanévig a következő létszámmal működtek: Bécsi CH 35 fő, Berlini CH 26 fő. A hallgatók között volt például Szegedről Bay Zolán fizikus (1926-30), a kémikusok közül Náray-Szabó István (1926-28), Vargha László (1927-30), majd Szabó Zoltán Gábor (1936-38). A római CH-ban 35 fő, Franciaországban 17 fő, Angliában 12 fõ, Genfben négy, Páviában és Münsterben egy-egy fő tanult.

Klebelsberg a korában elsődleges ún. "szellemtudományok" (jog, bölcselet, teológia, történelem) mellett felkarolta a természet- és műszaki tudományokat. E célból 1926-ban a József Műegyetemen országos kongresszust hívott össze, amelyen a természettudományok, orvosi, műszaki és mezőgazdasági tudományok kutatására munkaprogramot készítettek. A program végrehajtására pedig kettős szervezetet létesített: az állami segélyt kezelő Országos Természettudományi Alapot és Tanácsot; valamint társadalmi szervezetként a Széchenyi Tudományos Társaságot; mely a gyárak, ipari és mezőgazdasági üzemek, vállalatok adományait használta fel a kutatások támogatására. E szervezetek 1944-ig több millió pengővel segítették a természettudományos és műszaki kutatók munkáját. Klebelsberg érdeme, hogy a maga korában a közfigyelmet a természettudományok és a műszaki tudományok fejlesztésének fontosságára irányította, és támogatásának is köszönhetők a korszak reál-értelmiségének eredményei a vegy- és gyógyszeriparban, a villamossági és gépiparban.

http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/histchem/legenda/naray/mora2.html