Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy elromlott valami és minél hamarabb szakembert kellett keresnie, de egyszerűen képtelenség volt reális fizetségért dolgozó és megbízható munkaerőt találni, majd aki végül megérkezett, az is kontár módon tette tönkre a háztartás még működő eszközeit. És hogy miért vannak majd’ mindenkinek ilyen történetei? Mert a probléma általános: sajnos ma, Magyarországon nagyítóval kell keresni a jó szakembert. És hogy miért van ez? Nem kérdés, a probléma okát az elhibázott magyar oktatáspolitikában kell keresnünk.

Az egykor régió-szerte híres magyar szakképzés tönkretétele és ellehetetlenítése ugyanis évtizedek óta zajlik. Mára eljutottunk oda, hogy a szakközépiskolákban – tisztelet a kivételnek – legnagyobbrészt a rosszabb képességekkel rendelkező tanárok és diákok járnak csak, „akinek van egy csepp esze” az gimnáziumban szerez érettségit. Ebből következően nem kell azon csodálkozni, ha előfordul a fenti probléma. Persze lehet fogni mindezt arra, hogy kevés a pénz a gyakorlati oktatásra, rosszak a diákok, még rosszabb a tanári kar és még millió más oka is van/lehet annak, hogy idáig süllyedt a közoktatás e fontos szelete.

A probléma azonban az emberek fejében van. A szülők legnagyobb százaléka ugyanis meg van győződve arról, hogy gyermeke csak akkor érhet el valamit az életben, ha diplomás, legyen akármilyen érdeklődésű, vagy képességű is. És éppen ezért lehet szükség annyi egyetemre és főiskolára hazánkban, éppen emiatt a szemlélet miatt képesek fennmaradni. Mert nyilvánvaló, hogy elviekben a 10 milliós Magyarországnak nincsen szüksége pontosan annyi – hatvannégy - egyetemre, mint a 80 milliós Németországnak.

Stummer