Magyar BálintMagyar Bálint ismét kitalált valamit. A magyar országgyűlés tavaszi ülésszakában képviselői indítványt terjesztett elő az úgy nevezett „nemzetközi jellegű felsőoktatási intézmények” létrehozásáról. És Magyar Bálint nyert, ugyanis a Parlament utolsó tavaszi ülésnapján a szakmai közvélemény határozott tiltakozása ellenére elfogadta a törvényjavaslatot.
De mi is történt pontosan? 2008 végét írjuk: honatyáink elfogadnak egy olyan törvényjavaslatot, melyben kimondják, hogy a Magyarországon működő, külföldi kézben lévő magánegyetemek (CEU, Andrássy Egyetem) státusát a Felsőoktatási Törvénytől függetlenül, önálló törvény keretein belül kell rendezni. Képviselőink ebbe gondolkodás nélkül belemennek; nem tudják, mire megy ki a játék. A volt oktatási miniszter ezt követően, már áprilisban megszellőzteti, hogy néhány SZDSZ-es és MSZP-s képviselőtársával együtt törvényjavaslatot fog beterjeszteni a Parlament elé. Nyilván tisztában van vele, hogy a javaslatcsomag nagy port fog kavarni, ezért már a benyújtás előtt elkezdi magyarázni a javaslatot; „majd megemésztik idővel”, gondolja. És igaza lett.
De mit is tartalmaz pontosan ez a törvényjavaslat? A Felsőoktatási Törvénytől függetlenül, önálló törvényi szabályozás keretein belül kívánja megalapítani a „nemzetközi jellegű felsőoktatási intézmény” státusát, melybe olyan intézmények tartozhatnak, melyeknek minimum 3 éven keresztül oktatói-hallgatói gárdájának minimum 30%-a nem magyar állampolgár. Amennyiben ezt a kritériumot nem teljesíti, kiesik ebből a státusból. Ezzel bevallottan a külföldi felsőoktatási intézmények minél nagyobb számú hazai megjelenését szeretnék elérni.
Az indítvány benyújtását követően jön a kötelező ellenzéki és szakmai felháborodás. A Fidesz és a KDNP több szocialista politikussal együtt tiltakozik, ugyanezt teszi a Magyar Rektori Konferencia, a Felsőoktatási Kerekasztal és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája is. Aztán mikor az országgyűlésben az ülésszak vége felé megszületni látszik a megegyezés, a szakma beletörődik a megváltoztathatatlanba. A magyar Parlament pedig elfogadja Magyar Bálint javaslatát.

Felsőoktatás stopDe mit is szavaztak meg valójában a képviselők? Innentől kezdődően a külföldi tulajdonban lévő felsőoktatási intézmények mindenfajta korlátozás nélkül alapíthatnak Magyarországon „leányvállalatokat”, így megkérdőjelezhetetlen jogalappal részesülhetnek a hallgatóik után automatikusan járó fejkvótákból. A felsőoktatás sokak számára elsősorban üzlet, a külföldi tőke pedig részt kért magának ebből az üzletből, itt Magyarországon. Képviselőink pedig megszavazták, mindenfajta mennyiségi, vagy minőségi garancia nélkül. Például van arra magyarázat, hogy mi okból hangsúlyozták ki a nemzetközi egyetemek besorolási kritériumait? Nincs. Vagy mi garantálja, hogy a későbbiekben a fenti státusba kerülő intézmények nem kapnak majd magasabb összegű fejkvótát hallgatóik után mint a többiek? Semmi. Idővel pedig minden intézménynek - amennyiben életben akar maradni - „nemzetközi egyetemmé” kell majd válnia, ha akar annyi pénzt kapni az államtól, hogy versenyképes maradhasson, ezért pedig hallgatóinak legalább 30%-ának külföldinek kell lennie. Elnézve a magyar felsőoktatás jelenlegi állapotát ez egyetlen dolgot fog eredményezni: a magasabb összegű normatíváért az intézmények inkább a rosszabb képességű külföldi diákot fogják felvenni, nem pedig a tehetséges magyart. Mert kell az a bizonyos 30%.
És erről majd nem az intézmények majdani vezetése tehet, hanem azok a politikusok, akik pillanatnyi politikai haszonszerzéstől vezéreltetve egészen egyszerűen eladták a tehetséges, szorgalmas és tanulni akaró magyar fiatalok jövőjét. Mert eladták és ezen már nem változtat semmi. És miért? Mert Magyar Bálint megint kitalált valamit. Nyilvánvalóan egyedül.

SJ