Szinte illetlenség nem foglalkozni a legaktuálisabb kiskunlacházai eseménnyel, ahol is nyolc cigány támadott meg, rabolt ki és zaklatott egy tizenkét éves kislányt. Kemény csapat mondhatom. Nyolcan egy kislány ellenében… már-már semmi különlegeset nem talál az efféle eseményekben az ember. Most azonban nem a hazai radikális trendeknek szeretnék megfelelni, miszerint szinte kötelező megnyilvánulni ilyen és ehhez hasonló esetek után, hanem arról kívánok értekezni, hol is tartunk most, s vajon mi lehet a megoldása annak, hogy legközelebb ne a mi gyermekünket érje hasonló támadás.
A klasszikus kettős mérce
Mindenek előtt képzeljük el a május 2-i eseményeket. Egy tizenkét esztendős kislány éppen hazafelé tart a biciklivel, amikor is elébe áll nyolc cigányfiú. Akibe szorult némi empátia, annak már most összeszorul a gyomra attól az érzéstől, amit a kislány hatványozottan érezhetett a késő délutáni órában. Leállítják, beszólnak neki amolyan cigányosan, megígérnek neki ezt-azt, megdicsérik a bringáját, elkérik egy körre… közben a kislány csendben ácsorog a némileg több mint fél tucat tizenéves gyűrűjében és mindenben engedelmes, remélve nem jut barátnője sorsára, akit néhány hónappal előbb végeztek ki brutálisan, s valószínűleg neki is hasonló tortúrán kellett átesnie halála előtt. Talán sírni szeretett volna, de félelmében azt sem merte igazán kimutatni, nehogy felületet biztosítson az őt inzultálók számára. Istennek hála, nem „született” egy második Horák Nóri. De képzeljük csak el, mit élt át ez a szerencsétlen kislány azzal a tudattal, hogy akár hasonlóan is végezhette volna! Micsoda félelem, elkeseredettség és reménytelen érzés lehetett az, amit e néhány perces, de örök életre kiható helyzetben átélt?
Kiélezett ma a cigánykérdés, s kevesen gondolkodnak racionálisan. Leginkább a tehetetlen düh, a harag, a gyűlölet és kiábrándultság az, ami az emberek véleményét meghatározza a cigányság ügyében, holott jóval összetettebb dologról van szó, mint ami a közhangulatban érezhető, vagy a mindennapi beszélgetésekben hallható. Szögezzük le hamar a közhelyt, ami ezúttal nem az: Nem minden cigány bűnöző, vannak közöttük tisztességes és dolgos, cigány származású magyar emberek, akik talán a legjobban szenvednek a fajtársaik devianciájától. Ők, a kis százalék azon szerencsés réteg, akik valami folytán ki tudtak törni abból a törzsi-falka közegből, amiben a Horák Nórit is meggyilkoló állatok tobzódnak. Tudni kell, hogy miattuk nem lehet általánosságot alkotni e kérdésben, hiszen Lakatos Attila, Deák „Bill”, Mága Zoltán és ki tudja még hány olyan cigányzenész, színész, sportoló, vagy értelmiségi van, akik komolyan hozzájárultak Magyarország hírnevéhez, éleztek mindazon, amin a mai világ minden erejével és igyekezetével csorbítani igyekezett. Most nem ezekről beszélek és őket senki ne is szidja, ugyanis nincs miért. Legfeljebb személyében lehet kivetni valót találni, egyiküknél, másikuknál, de azt hiszem ez minden emberrel így van, származástól függetlenül. Ezek az emberek betartják a magyar társadalom által szabott íratlan játékszabályokat, fizetik az adót, iskoláztatják a gyerekeiket, és igyekeznek hasznos tagjaivá válni a magyar társadalomnak… Szemben azokkal az állatokkal, akik képtelenek ember módjára viselkedni és legkedvesebb időtöltésük a társadalom terrorban tartása.
Tiszta és világos tény, hogy a cigányság fajtájából adódóan más kulturális irányvonalat követ, mint azok a társadalmak, amik befogadják őket. Olaszország, Svédország, Franciaország, stb. ugyanazokkal a problémákkal küzd cigányügyileg, mint Magyarország, az egyes országokban maximum a kormányzat - a magyarországihoz viszonyított - jobb teljesítményének köszönhetően szorította vissza valamelyest a szociális és kulturális különbségek szülte viszályokat. Viselkedni azonban ott sem tud a cigányság túlnyomó hányada. Dolgozni nem akarnak, lopnak, erőszakoskodnak, állatok módjára élnek és igyekeznek minden módon levenni az adott társadalmat, közösségi és állami szinten egyaránt. Jogvédők persze az előbbi soraimtól infarktussal egybekötött epileptikus rohamot kaptak, de közlöm, hogy a mindennapi élet sajnos ezt mutatja, a tapasztalatok alapján ez a helyzet. Hogy tanítóm egy írásából idézzek: „Svédország és Finnország egy-egy fél évig tűri, táplálja, támogatja a bevándorlókat, s ha nem akarnak, és nem tudnak beilleszkedni, kiebrudalják őket. (…) Néhány élelmes magyar roma család “kiszaszerolta” ezt a lehetőséget, s Finnországba mentek. (…) A magyar romák fosztogatták a menedékházakat. Kellett nekik minden Svédország felé haladva. Mondom, minden, s nem hagytak az esetleges odatévedőnek semmit, hadd fagyjon meg, hadd haljon éhen. A lappok kifigyelték a tolvajokat. Bumm! Bumm! A magyar roma férfiak holtan estek össze. Nőik, gyermekeik elmenekültek. A lappok jegyzőkönyvet vettek fel és elföldelték a holtakat. Más arrafelé a törvény, de más arrafelé a tulajdon fogalma. Nem úgy mint nálunk. Mohácsi Viktória nem is utazott oda az adófizetők pénzén, hogy tiltakozzék.” (Forrás: Antidogma.hu)
És valóban. Az Andrássy útról, vagy a Rózsa-dombról kurva egyszerű liberális jogvédőnek lenni, de tessenek elutazni az Ormánságba, netán költözzenek Galgagyörkre a cigánysorra egy pár hónapig, s ha megúszták sértetlenül, utána tessék tovább nyivákolni az emberi jogokért.
A cigányok, mint említettem egyféle sajátos törzsi szubkultúrában élnek, véletlenül sem kívánva, vagy igyekezve az otthont adó közösséghez való alkalmazkodás elősegítését. Gyilkosságaikba, lopásaikba és egyéb ügyleteikbe való „beleszólását” a külvilágnak érthetetlen felháborodással fogadják, nem értik, hogy mi köze van bárkinek ahhoz, hogy a cigánysoron áthaladó Lacikát fejbe rúgta a legkisebb Kanalas gyerek, és elvette a biciklijét. Teljesen más elképzeléseik vannak a dolgokról, saját törvénykezés és komoly, íratlan hierarchia az, amiben élnek.
És itt a lényeg! Senki ne jöjjön azzal a dumával, hogy nincs lehetősége a cigányoknak a kitörésre, mert látjuk azokat a cigányokat, akik nem átallottak tanulni, dolgozni és részeseivé válni a társadalomnak. A cigányságnak vezetés kell, ami - szinte - kizárólag a Vajda-rendszer visszaállításával lehetne megadni. Ez az első lépés. Sajátos kultúrájukból adódó kezelhetetlenségük miatt csak a vajdákra hallgatnak, akik viszont (a Lakatos Attilához hasonló vezetőkre gondolok) átlátják a valós helyzetet és hajlandóak tenni a saját fajtájukért, közösségükért és intézményesítésük esetén képesek lennének elszámolni az állami vezetés felé. Második feladat a csendőrség visszaállítása, vagy a rendőrség megerősítése, netán a polgárőrség átalakítása, vagy ki tudja melyik variáció, de ami a lényeg, hogy a megvalósítása égető szükség. Tisztában léve a vad-cigányság agressziójának és gátlástalanságának, igenis legyen egy szervezet, amely az állam által komoly és erős pórázon tartva, de pofán vágja azokat, akik tizenkét éves kislányokat akarnak kirabolni és zaklatni. Az pedig nem kifogás, hogy nem lehet jogilag, meg így és úgy beilleszteni a vajda-rendszert az akármelyik törvénybe, vagy, hogy a csendőrség nem szalonképes egy demokráciába, mert pontosan a jelenlegi elavult és gátlástalan liberalizmus az oka annak, hogy tegnap is kis híján megöltek egy gyereket, törvénykezéseik pedig éppen ezért figyelmen kívül hagyhatóak. Természetesen mindehhez szükségeltetik egy erős vezetés, de a politikai vitakérdést, most hanyagoljuk.
Az állami hanyagság kérdését viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, azt, hogy a jelenlegi vezetés effektív leszarja azt, hogy a cigányság zabolázatlanul tehet azt, amit akar, hiszen a „megélhetési bűnözés” intézménye és a gyámoltalan, szociálisan direkt hanyagolt szegény cigányok képe kvázi jogot biztosít ahhoz, hogy vágóbarom módjára végezzenek ki embereket az utcán, és lopják meg őket úgy, mintha azért lennének tartva.
Miért van az, hogy a statisztikai adatok jelentős része cigány elkövetőkről nori1beszél? Pánikkeltés és politikai manipuláció áldozata az, aki a Népszínház utca, vagy a csépai cigánysor mellett lakik, és arról beszél, hogy meglopták, megverték és megfenyegették? Miért van az, hogy cigány származású a börtöntöltelékek 80%-a? Miért nem hallunk a bolgár, az örmény, a görög, vagy a szlovák kisebbség bűnözői hajlamáról és bűncselekményeiről? Azért, mert ők hajlandóak beilleszkedni a társadalomba és kisebbségi tömörüléseiket tradícióik megőrzése végett tartják fönn - egyébként nagyon helyesen -, nem pedig önszegregációs pajzsként, ahogy teszik ezt a cigányok és ebben az esetbe, elsősorban az úgynevezett „vezetőségük”, lásd: Prikézsia Orbán és társai, akik amúgy ott lopják meg a sajátjaikat, ahol tudják. Más különben hová lesz az integrációra, oktatásra és szociális felzárkóztatásra szánt pénz? És szót sem ejtettünk azokról a politikusokról és pártokról, akik ugyancsak eszközként használják fel- és ki a cigányokat, legyen szó akár szavazatszerzésről, vagy politikai harcról.
Büntetni kell és kordában tartani, különben hamarost fog polgárháborús helyzetet előidézni az a rendszeresen szőnyeg alá söpört dolog, amit cigánykérdésnek nevezünk. Etnikai villongások, ténylegesen faji indíttatásból elkövetett gyilkosságok és azok a kilátásban lévő esetek fognak bekövetkezni, amikor is egy falu népe fog kivonulni a cigánysorra kapával, kaszával, legyilkolja az őket kiraboló cigányokat, majd felégetvén házaikat, a tetemeiket pedig elkaparva a falu végiben, szépen hazamennek. Ez lesz, ha nem kezeljük azonnal a helyzetet. Nem három csapások kellenek, hiszen miért is adna bárki is még két lehetősége bárkinek arra, hogy elkövesse ugyanazt, amiért előzőleg már megbüntették? Miért legyen lehetősége a kiskunlacházi nyolc nyikhajnak arra, hogy még kétszer támadja meg a lakosság bármely tagját?
Persze sokan vannak úgy, hogy lőjük ki a Holdra az összes romát, de megoldást természetesen ez nem jelent és nem is lehet az ehhez hasonló hülyeségeket lehetőségként kezelni. Szankcionálni, büntetni, integrálni, felzárkóztatni kell, pont úgy, ahogy a deviáns kölyökkel teszik az iskolában azért, hogy a saját és osztálytársainak jövőjét és érdekeit biztosítsák, vagy legalábbis tegyenek annak biztosításáért. Ha a tanító néni teszi, ami a dolga és büntibe teszi a komisz, szájalós és verekedős gyereket, előbb-utóbb a gyerek rájön, hogy nem éri meg korábbi ténykedéseit folytatni, hiszen vagy tovább ül ott a sarokban, vagy pedig a tanárnő nevelési módszerének hiánya miatt a többi gyerek fogja bucira verni a csúszda mögött, aminek így-úgy, de mindenki megissza a levét. Ha viszont a gyerek ezt a leckét megjegyzi, és a tanító néni is hajlandó azt végezni, ami a dolga, illetve szülői együttműködéssel meg tudják nevelni a pimasz kis ifjút, akkor nem kell tovább aggódnunk azon, hogy vajon meg fogják-e támadni a tizenkét éves kislányainkat az utcán és fogják-e őket zaklatni szexuálisan.
Ellenkultura.info - Nemzetiegyletek.hu
